Milyen volt?

Milyen volt nekem a digitális témahét?

Ez most kicsit más. Személyes élmények.

Elfáradtam. Ez most egy kicsit más fáradtság volt, mint máskor. Egy elégedett, jól eső fáradtság. Rég volt ennyire jó tanítani, rég kaptunk ennyi pozitív visszajelzést, mind a diákoktól, mint a tanároktól, a civil szervezetek képviselőitől és a vezetőktől. Nem titok, hozzánk a diákok egy utolsó utáni esélyként kerülnek, sokszor az ötödik, hatodik (tizenkettedik..) iskolájuk már ez. Nehéz velük, mert utálnak tanulni, mereven elutasítanak mindent, ami hagyományos, amire tanulásként ráismernek. Most azt hitték, nem tanulnak. Mégis többet kaptak ezen a héten, mint máskor egy egész hónap alatt. S mi, tanárok sokkal, de sokkal többet megtudtunk róluk. És ez jó, nagyon jó. Ilyenkor mindig hiszem egy kicsit, hogy valami változni fog.

Nagyon sok civil szervezet segített be. Hívtuk őket és jöttek. Ingyen. Jól eső érzés és hatalmas segítség volt. Sokkal több saját dolgozó, tanár, szociális munkás, gyógypedagógiai asszisztens tudott figyelni a gyerekekre, több ember jutott egy - egy állomásra. Lehetőségünk nyílt így jobban megfigyelni a gyerekeket, az arcokat, apró gesztusokat, amiből később tudunk építkezni. Összeázódtak a csapatok, a pontgyűjtés miatt hajtották egymást, sokkal többet beleadtak a közös cél érdekében, mint egyébként. 

És a kollégák jöttek. Beszélgetni, elmondani, hogy mi tetszett és mi nem, minden nap végén. Így gyorsan tudtunk reagálni a következő napi tervekkel kapcsolatban, másik feladattípust választani (ezért volt viszonylag sok tankocka például)

A kiosztott eszközök minden nap hiánytalanul és sértetlenül visszakerültek a helyükre. Ez máshol természetes dolog, tudom. :)

Amikor nem számítanak az osztályok, az életkor, csak a közös szórakozás. 

Jövőre, veletek (?), ugyanitt (?), de biztosan DTH-ra fel!